Nem szeretnék idejekorán ítélkezni, de furcsállom, hogy van aki a egyfolytában panaszkodik a barátaira, vagyis az ő szavaival "barátaira" és hogy ez elmúlt, és kinőttünk egymásból, és stb, de persze a miénk más, de ha van valami, amikor a barátok között kell választani, akkor mégsem én jutok az eszébe először, amikor én ott voltam amikor kellett, amikor senki más. Áh, mindegy, mindig is utáltam, ha valakinek az érték nem ugyanazt jelenti, mint nekem. És szerintem az emberiség 99,99999999999999999999999999% máshogy gondlja, mint én. Ezért van nagyon kevés barátom, és ők is csak félig barátok.
