na lássuk csak:
Holnap lesz egy hete, hogy nem fürödtem, és bár a remek mindenféle törlőkendőknek hála ezt egyátalán nem érzem, mégis meghalok egy fürdőért.
A járás egyre könnyeben megy, de ha mocorgás nélkül fekszek, és utánna próbálok felállni/menni, akkor bizony igen lassan megy, és több fájdalommal jár. Pedig jó lenne belehúzni, mert kedden megyek suliba, aztán ott nem tudok lefeküdni pihenni egy kicsit, ha elfáradtam, és mivel Petra tegnap óta meglepetésiből Párizsban van, nem igazán számíthatok rá, amit persze nem sajnálok, mert imádja Párizst, és régóta vágyik oda. Holnap elmegyek apával a belvárosba, veszek egy volt csoporttársamnak hokimeccs jegyeket, aztán vásárolunk - muszáj belerázódnom.
Ráadásul most hallottam, hogy a hülye Gaskó meg a barátai megint úgy gondolták, hogy megnehezítik több millió ember életét, így ha bíztam is benne, hogy lenne helyem, ha nem a pályaudvaron szállok fel, hát nemet mondhatok neki, mert nyilván egyzsilliárdan mennek busszal - de nyilván lesznek mentesítő járatok, meg lesznek, akik kihasználják az alkalmat és nem fáradnak fel Budapestre suliba, vagy dolgozni. Hope so...
Az injkekciózás teljesen változó, van amikor beszabehu a fájdalomtól, van amikor meg nem is érzem, csak utánna a csípést, de azt mindig, csak nem mindegy, hogy a szúrás milyen.
Az, hogy a főnököm elfáradt az otthonomba, hogy ajándékot hozzon, majd közölje, hogy ha meggyógyultam el leszek bocsátva eleinte teljesen kiborított (persze tartottam magam előtte, akkor is inkább ingerült voltam, mint szomorú, de mivel elég forró vérmérsékletű vagyok, ez nem meglepő). Azóta sem volt csapkodás, kiabálás, toporzékolás, sírás, egyrészt mert akkor itt volt a Viki, (akivel ezen kívül jót mulattunk, bár szegénnyel focimeccset nézettem - csak miénk a bronzérem jíhááááááááá), másrészt, addigra mire megtehettem volna, hogy bömbizzek elmúlt a kedv. Apa és Dani is úgy gondolják, hogy ez a legjobb ami történhetett, mert az élet előbb-utóbb mindig igazságot hoz, és most majd valami jó lesz, hiszen folyton panaszkodtam, és utáltam, és teljesen igazuk van. Jó, bevallom, anyára kiakadtam egy kicsit, mert bár vagy 3 éve nyüstöl, hogy műttessem meg a lábam, az volt az első kérdése, hogy miért most műtettem meg?? Hogy miért? hogy tudjak táncolni az esküvőnkön, és utánna babát vállalhassunk, ha akarunk. (tehát, hogy ne ez legyen amiért nem lehet). Na mindegy, de gyorsan letettem a telefont, mielőtt kiabálhattam volna, mert nyilván nem rá haragudtam.
Elkezdtem már állásokat keresgélni, mondjuk helyben nem sok jó van, de a Szabművházban lesz egy állás, holnap lesz fent a közigállás.hu-n, majd megnézem, de két helyre már jelentkeztem is (oktatásszervező és hr koordinátor), még találtam másik hármat, de még nincs kész az angol nyelvű önéletrajzom, és azokra a helyekre kétnyelvű kell. Kell majd csinálni egy új, többé-kevésbé normálisabb fényképet is, mert elég mókás, ami most van, nem beszélve arról, hogy azon még szőke vagyok.
Hitelbe nem aggódunk, és ha most azonnal nem találok munkát, akkor sincs teljes letargia, 30 nap felmondási és egyben felmentési időm van, ezt ki is fizetik, szóval legkorábban november végén szűnik meg a munkaviszonyom, és adnak egy jó adag pénzt is.
A kérdés: mit csináljak ezzel a táppénz dologgal? a lehetőségek:
1, a terv szerint 26-án, visszamegyek dolgozni, és akkor tényleg köszcsá meló, 27.-én már nem is kell mennem. A kérdés: lesz-e munkám egy hónap alatt??
2, nem megyek vissza, legalább még egy hetet: ezzel azt érem el, hogy 15 nap védelmem lesz, ami azt jelenti, hogy ha november 2.-án megyek vissza, 15 napot kell dolgoznom, hogy kirúghassanak. De most komolyan?! akarna valaki úgy dolgozni, hogy tudja, hogy számára érdemtelen? hogy elkapja a kollégái lesajnáló/kárörvendő nézését/suttogását/megjegyzéseit? Mi a fenét csinálnék? Interneten állást keresnék? Olvasnék? vagy csináljam a dolgom?? Lenne ám motiváció.. Persze nem akarok látványosan haragban elválni, mert mondjuk kell a Bosstól referencia (a két kiküldött pályázaton pofátlanul megadtam a telefonszámát- amúgy meg is igérte, hogy megkérdez minden ismerősét nem kell-e ember), meg ki tudja még mit hoz a sors.
3, és ez a legjobb: villámgyorsan, vagy lassabban, de még a táppénz alatt találok munkát, és akkor megmondom, hogy közössel küldjenek el (a lényeg az, hogy törvényileg szabályozva van a tartós táppénz utáni védelem, amit fent is írtam, 15 nap táppénz után 15 nap, 30 naptól több táppénz esetén 30 nap védelem jár, amikor nem lehet munkáltatói rendes felmondást átadni), persze ami jár az jár, hülye nem vagyok, és ismerem a jogaimat, törvényeket, stb. Legyen így.
A lényeg, jobban örültem volna, ha én csapom rájuk az ajtót, de nem félek, és valamilyen (a hangsúly ezen a szón van) munkát egészen biztosan találok záros időn belül.
