Hát voltunk Siófokon is a hétvégén, az előzményekről nem szólnék, igazán vicces volt, kezdve azzal, hogy a Danit elrabolta egy néni a második emeletről, folytatva 5 csodálatos várakozással teli órával, függőágyban hesszöléssel, Petra idegeire menő műanyag nemtommiken doboló gyerekhadsereggel, 1,5 óra álldogálás egy 10 nm-nyi helyen ezren, aztán 1 óra csúszás, de végülis elkezdődött.
Azt már meg sem említem, hogy az 5 csodás várakozással teli órában végighallgattuk az összes fellépő összes számát, amiket főpróba gyanánt játszottak.
A sorrendre nem pontosan emlékszem, meg a játszott számokra sem, inkább érzések maradtak meg.
Sherer Péter és Mucsi Zoltán volt a két konferanszé, hát, maradjunk annyiban, hogy elég sajátos a humorok, nem mindent találtam olyan szórakoztatónak, mint amilyennek elvárták volna..
Kezdtünk Zsédával, a várni rád egy éjjen áttal, vagy valami ilyesmi lassú számmal, hát én nem ezzel pörgettem volna be a bulit, mondjuk ő sem tette, aztán előadta a Meghalok, hogyha rám nézel-t, az mondjuk megint nem nyert, nyilván ez nem hasonmás verseny, de a Marót Viki feldolgozása ezerszer jobb volt, ebbe semmi szenvedély nem volt, na mindegy, ez az én véleményem.
Aztán azt hiszem a Folkfree nevű, számomra eddig ismeretlen együttes következett, elég érdekes volt a ragga stílust elegyíteni népi hangszerekkel, de a hatás állati jó volt, nagyon jól nyomták, szerintem nagyon sikeres volt az előadásuk.
Talán a Kowalsky meg a Vega volt a next one, hát eleinte nem tetszett, de azért a régi black-out-os emlékek feltörtek, mert csak jó hangja van, akármennyire is egy drogos fajzat ez a Kowa, de akkorát azért nem ütött, pedig emlékeim szerint a multimilliomos dzsesszdobost játszották.
Mondjuk a Gonzo volt a kövi, szintén teljesen ismeretlen eddig, azt mondták róluk, hogy debreceniek és brit popot játszanak, nem volt rossz, a csak csa-csa-csa-t biztosan játszották. Mondom, nem volt rossz, nem volt rossz.
Ha minden igaz, utánnuk jött az Alvin, itt tünt fel, hogy milyen szar volt a hangosítás, mert az első szám énekéből semmit nem lehetett érteni, a második szám a csókkirály volt, na az állat volt, nekem nagyon bejött a szokásos PunkPopSuperstar színvonal volt, nagyon tetszett, hú!
Esetleg az Escape állt színpadra, na hát ez tök ciki, fehérváriak, ezerszer voltam koncertjükön, mégse vágom, hogy kik ők, de bazz, még kitűzőm is van, még arra is emlékszem, hogy a Rasid-ban vettem, mert ott koncerteztek, na mindegy, hát ők úgy csaptak a húrok közé, hogy „A jampecok a chevrolettben agybafőbe nyomják a dudát” na ez tök jó volt, állati jól csinálták a művészetet, ők egy MTV Ikon által meghirdetett tehetségkutatón nyerték meg a lehetőséget, hogy fellépjenek, és szerintem teljesen jogosan, nem egy „nagy” előadót lenyomtak a zenéjükkel. Szép volt.
Valahogy ezidőtájt következett a Kistehén, amitől én nagyon féltem, mert alapértelmezetten ki nem állhatom, de a Hotel Mentholt (?) jól nyomták, tetszett, még ugrabugráltam is rá. Szóval ez kellemes meglepetés volt.
Ekkor jött el (talán), az agybaj ideje, és a Yellow Spots bűvölte/borzasztotta el a közönséget, hát mondjuk én imádom őket, úgy zenei, mint megjelenési stílusilag, főleg mert van egy lány kórusuk, hát az állati jól hangzik, zseniális. Tőlük a Twist minisztert biztosan hallottuk, a másikat nem vágom.
Tegyük fel, hogy ez után foglalta el Pokorny Lia a színpadon a nem tudom milyen Orchestrával, akik a két konferanszé szerint ezért a buliért álltak össze. Hát a zene hangzásilag kellemes volt, de a Lia annyira nem engedte ki a hangját, mint mikor egy sírós-típus óvodás mond verset anyáknapján. De élmény volt látni élőben, csak nem ebben a műfajban.
Jött a híres neves Roy és Ádám, akik iránt tele vagyok kétes érzelmekkel, mert 1, vannak tök jó számaik (Csapból is én folyok – imádom), és 2, mert élőben zenélnek. Amiért meg nem kedvelem őket, mert volt szerencsém személyesen is találkozni, megélhetési zenészek, mint a United, rockabilly így, rockabilly úgy, de nem ilyen zenéket játszanak, hanem „eladták a lelküket”, és az ilyenek nem szeretem. Az egyik számuk a Randi Andi volt, hát, nem volt valami nagy szám, a másik sem, akármi is volt, a közönség egyáltalán nem honorálta a megveszített munkát, majd még a végén a két konfi szerintem nagyon megalázóan annyit mondott, hogy köszönjük Roynak, Ádámnak és Ésnek (érted, mert Roy és Ádám TRIO), na mindegy, fisfos volt, ennyi.
Jött a Zorall, én azt vártam nagyon, de egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, ráadásul még a Szasza mikrofona is fos volt, szóval elég nevetséges volt a színpadi mozgás a lángot okádó latexruhás (elégveszélesneknézettki, tűz+latex húú) táncoslányok ellenére is, egyébként a Csáó Márina volt az egyik szám, nem tetszett, a másik alatt meg végig a „When I gonna take it” ritmusát játszották, az vicces volt, de nem estem térdre a gyönyörtől.
Hát a Kaukázus volt az utolsó előtti együttes (számunkra utolsó, mert a fiúk annyira dünnyögtek már, hogy inkább eljöttünk előbb, Petra megfogalmazásában, hogy elkerüljük a nagy forgalmat.. :) ). Hát ők voltak az este abszolute befutói, a limbóhitnót játszották másodjára, elsőre nem emlékszem, majd utánna nézek, ilyen full lassan kezdték, hát, mondom, ez nem nyert, de aztán beindult és állati jó volt, ők is állatira élvezték, a közönség hálás volt, tényleg klassz volt.
A színpadok (mert kettő volt, nyilván így egyszerűbb) átpreparálása közben a két színész „szórakoztatta” a népet. Hát, nem annyira volt vicces, Pl a Mucsi „elszavalta” a Randi Andi c. számot, borzasztó votl, egy színésztől nem várná az ember, h „énekeljen” versmondás közben, hmm, meg egyébként is, de ami jó volt (vagy kevésbé kínos), hogy Pesten csináltak ilyen interjúkat a plebsszel, hentes bácsi, értetlenül álldogáló alsóközéposztálybeli furcsánnézők, szőke emógyerek, táncraperdülő öreg nénik, na az jópofa volt, főleg a Hentes bácsi.
Egyébként az Ikonok is jelen voltak, bár én úgy tudtam, h csak a Fenyő jön el, de nem, itt voltak, mondjuk a Szikora mókásan nézett ki egy műanyag hatású piros-fehér és kockás zakó, kb ugyanilyen baseball sapka.. :D háháhá, de "Szaxi-Maxi" tök édi volt, végig énekelte a számokat. a Szikora az Escape-nél felállva tapsolt meg táncolt.
Na saccperkábé ennyi, elnézést, ha nem voltam pontos, mondom, ezek csak érzések, nem helyszíni tudósítás (mondjuk jobb mint amit az Index írt..)
