Kicsi koromtól mindig voltak terveim, hogy mi legyek, ha nagy leszek, nyilván miután oviba megkaptam a főszerepet a didergő királyból (én voltam a kislány), természetesen színésznő akartam lenni. ( na de ki nem?)
Ez egész sokáig maradt, aztán úgy alsó osztályban teljesen nem foglalkoztatott, hogy mi lesz velem.
Felső osztályban 3 dolog érdekelt: katona akartam lenni (Apa és Rambo után), tanár (még nem választottam ekkor szakirányt) illetve mivel láttam egy műsort valami animalplanet natgeon, kitaláltam hogy állatorvos leszek Kenyában azon a telepen, ahol tigriseket meg oroszlánokat kereszteztek, ami a mostani eszemmel kicsit morbid, de akkor tök állat volt, amikor hímezni kellett azt hímeztem, hogy Kenya :D
Igazából a gimiben annyi ötletem volt, hogy a negyedét sem tudnám leírni, de szerepelt köztük a filmeszéta, az etika, ember- és társadalomismeret tanár, filmrendező, óvonő, tanító stb.
Ami igazán vicces, hogy sosem akartam az lenni, ami vagyok, és mégis örülök, hogy így lett. nyilván nem a mostani munkahelyemre gondolok, de ha bejön az élet, akkor majd igazán jó lesz.
És még annyi, de annyi minden van előttem. Sose mondok le két álmomról: szinkronszínész leszek vagy írónő, előbb utóbb valamelyik bejön :D ja meg könyvesbolt tulajdonos is lennék.
Az első pénzkeresésem azért megér pár sort:
12 éves voltam, kinéztem magamnak, mint minden valamire való idióta tini (ezt nem úgy értem, hogy mindnki ilyet akart, hanem a blődség a tipikus) egy citromsárga martens bakancsot. Anya azt mondta, hogy megkapom, ha egész nyáron napi 100 Ft értékben takarítok, nyilván nem lett meg az összeg, de megkaptam a bakancsot. Ez volt az első dolog, amiért áldozatot hoztam, pénzt hozott, amiből valami jó lett nekem.
A fentiekhez képest eddig dolgoztam mint:
-gyümölcsszedő
-vasaló nő
-postaválogató
-telefonos munkaellenőrző
-árufeltöltő
-operátor
-sajtburger tapasztó az egyik multinacionális gyorsétteremben
- és jelenleg: Hr adminisztrátorként dolgozom, vagyis betöltöm az űrt a munkaerőpiacon, amíg az erre a feladatra szánt majmokat kitanítják a feladatra.
És mi lesz később? Amikor kicsi voltam, úgy gondoltam, hogy az akkori munkamodell, miszerint irodista beosztás, nagyon nem nekem való. Én ennél szabadabb vagyok, exhibicionistább (lásd hülye vágy, hogy tanár legyek), és mobilisabb, illetve ilyen voltam már akkor is.
Aztán valahogy, talán a főiskolás ködös fásult padalatt olvasás közben ez teljesen kiment a fejemből, és úgy gondoltam, hogy ez mégis jó lesz, lásd dunaújvárosi koreai gumigyártó cég HR osztálya (nem írunk neveket ;-) ), és most ez.
Tanácsadó leszek, meglátjátok. Petrával vállalkozunk és ripsz-ropsz bejön az élet. Olyan lesz, mint amit régen elképzelni sem tudtam volna. szuper.
To be continued..
