Elkezdtem az előbb írni, valami mélyenszántónak szánt kis bejegyzést, de mit ad isten elszállt, és ugye nem hiszünk a koincidensekben, ezért nem fogok mélyenszántani.
Sajnos még mindig nem pattant ki a fejemből egy olyan szikra, ami jó mese alap lenne (persze nem feltétlenül gyerek mese, hanem ilyen felnőtt mese, amilyenekért én is élek-halok -pl éhenhalok, mert a fél fizumat a libribe kéne utaltatni egyből..), mondjuk már felvázoltam egy ötletet pár oldalon keresztül, ha megszáll az ihlet, mindig gyorsan lefirkantom, hogy ha majd jön az ihlet, akkor csak előkapjam a kis jegyzemet és jöhet a sztori áradat.
Mondjuk nyilván nem fogok könyvet írni, amíg akarok, vagy ha igen, az tök szar lesz. Nyilván. mondjuk szintén összefüggést látok az írókéntakarokmegélni és az utálomamunkámat között. Vagy pl egy csomó kollegina azért megy el szülni mert semmi kihívást nem talál a munkájában, és kell valami váltás ... mindenesetre remélem, az, hogy ezzel az okkal vállal gyereket nem lesz később problémaforrás... én nem terveznék erre gyerkőcöt..de nem vagyunk egyformák, vagy ahogy mostanában szoktam mondani, nem egy helyről jöttünk...
A legújabb szenvedélyek egyébként:
zene: dixiland;
játék: dámajáték, barkohba;
sport: tollaslabda, tudom, tök bénán hangzik, de heti kétszet járunk (mondjuk mostanában kicsit puhányok voltunk, és nem mentünk rendszeresen) és versenyre is járok, egyszer már lettem negyedik, de komolyan mondom a tollas sokkal keményebb, ha nem csak az egyhelybenállunkéspasszolgatunkavelünkszembenegyhelybenállónak típusát játszuk, hanem keményen pontért, életre-halálra :)
hobbi: új kajákat főzni (én, ez hihetetlen! -gyk: útálom a változásokat kajában, csak a jól megszokottakat szeretem, illetve mindez múltidőben, utáltam, és szerettem);
sorozat: Dokik és Így jártam anyátokkal valamint IT Crowd (kb tv itt ki is lőve, kivéve ha elvétve van egy-két jó film);
könyv: tök tré, cikinek érzem, mint bármit amit szeretek és populáris (kivéve Harry Potter és Star Wars), de elkapott a Twilight saga is, nyilván nem az élet mélységeit taglaló komoly, érett és nobel-díj gyanús szépirodalmi alkotás, de szerintem az ember nem csak azért olvas, hogy majd megváltja a világát egy könyv (vagy ha valaki tényleg ilyen, az csak kultursznob és biztos kretént meg morbidot tart titokban az ágya alatt), na mindegy, nem mentegetőzök, tetszik és kész, és alig várom, hogy végre lehessen kapni a 3. részt is , ha már az angolt lehetne kapni itthon, megvenném, de nem adják, hiába érdeklődök gyakorta. Ezen kívül: Az utolsó egyszarvú, Férj és feleség, A Burok, jajj, meg még egy csomó, mindig amelyiket éppen olvasom. Viszont Neil Gaiman (CSillagpor, Sosehol) új könyve, egy novellásgyújtemény, a Törékeny holmik, na az borzasztó. Apropó, életem legmeghatározóbb könyv élménye: végigszenvedtem magam a télen az Amerikai pszichón. hát komolyan mondom, az összes példányát máglyára kellene vetni, undorító, elképesztő és gyomorforgató, és a legeslegnegatívabb értelemben, nem bántam meg, hogy elolvastam, így "felismerem a gonoszt" de komolyan nem tudom mit vártam, életem egyik legszarabb élménye volt ez a könyv, sohatöbbet nem fogom elolvasni, és már amiatt is szégyellem magam, hogy a fickó két könyvét is megvettem, itt tenném hozzá, hogy a Vonzás szabályait előbb láttam filmen, és úgy - ki tudja miért- tetszett, ezért vettem meg könyvben - legalábbis azt hittem, de nem, rossz könyvet vettem meg, ami tök uncsi volt, és utánna vettem meg a Vonzás szabályait, ami filmben jobb (tudom, tudom, a saját szabályom szerint sosem szabad egy könyvet a belőle készült filmmel összehasonlítani..).
na most ennyi, megyek, mert felébred egy mackó, leakasztok némi ölelgetést :)
