Úgy döntöttem új alapokra fektetve a blogomat tiszta lappal kezdek, nem csoda, egészen más ember lettem mióta elkezdtem blogot írni (felnőttem volna? mondjuk, bár ez túl teátrálisan hangzik).
Szóval a dolgok mostani állása:
-van munkám, amit igyekszek lecserélni egy másikra
-jelenetkeztem egyetemre
-kezdek rájönni, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel
-sok minden(t) és mindenki(t) lemorzsolódott, lemorzsoltattam
-Boldogabb vagyok mint valaha
-Dani (van, ami sosem változik):)
Úgy egyébként:
Az albérlet még mindig állat, persze van egy csomó gond, egy csomó mindennel (pl utálok és mosogatni, de rájöttem, hogy a reggel 6 és 7 óra közötti időpont tökéletesen alkamas az ilyen munkára, közben rádióhallgatás és akkor a világon nem maradok le semmiről, ha már aludni úgysem tudok), valamint galambok tartanak terrorban minket, már korábban is folyton idejártak, ekkor még laza gerrilaharc folyt az erkély birtoklása ügyében, ők ideszálltak, én elijesztettem őket és így tovább, amíg egyszer csak mama galamb meg nem lepett minket először 1, végül pedig 2 tojással. Szóval most van egy komplett galambcsaládunk, papa, mama, fiókafiú1 és fiókalány1, azért vannak számmal elnevezve, mert a szapora kis vírushordozók ismét összehoztak néhány utódott (még nem láttam hány tojas pottyant ki a kis bolhazsákból), de közben még fiókafiú1 és fiókalány1 még repülni sem tudnak, csak annyira, hogy telepiszkítsák az erkélyünket. Ha nem lennék ilyen állati nagy marha és szentimentális, akkor hallgattam volna az okosabbra (Dani),és hagytam volna, hogy kinyírja a tojásokat, és nem lett volna gond, de nem, a korianyaiszív megdobbant, amint az apró fehér tojásokat meglátta, így naná,miattam kerültünk ilyen helyzetbe.
Sajnos a munkahelyi kezdeti naív lelkesedésem elindult a fásultsághoz, kiégéshez vezető egyáltalán nem rögös úton, egyébként is Demoklész kardjaként lebeg a fejünk felett a "túl sokan vagytok az osztályon" teória, ami teljesen igaz, és mivel a főnökkel kölcsönösen nem jövünk ki jól egymással, van egy olyan tippem, hogy nem sokára azzal a lendülettel, ahogy intéztem a saját beléptetésemet, a kilépésemet is lepapirozhatom majd.
Ezért, és mivel kezdem kapizsgálni, hogy mit szeretnék csinálni a munkában töltött következő 40 évben, elkezdtem állástkeresni, találtam is kettő jót az egyikre már jelentkeztem is, 200 vetélytárs közül behívtak interjúzni, szerintem jól sikerült, elvileg jövőhéten lesz döntés. Sajnos a nagy magabiztosságomban elég sokáig elfelejtettem számolni a ténnyel, h lehet, h nem engem vesznek fel, ez kicsit frusztrál, de hitelbe nem aggódunk, nem igaz?
Ha nem vesznek fel, akkor az azért lesz, mert igyekeztem a korrektségre törekedni, és elmondtam az interjún, hogy jelentkeztem egyetemre, Pécsre és Győrbe emberi erőforrás tanácsadó mesterszakra, ami kicsit szívás, mert a levelező rendet sikerült úgy megcsinálni, hogy havi egyszer csüt-péntek-szombat, de gondoltam ennek ellenére belevágok, mert hitelbe nem aggódunk, még mindig nem, bár az igazat megvallva Győrt nem veszem valami komolyan, mindig is egy PTE-s diplomára vágytam, nem még egy mondjuk úgy nem élvonalbeli felsőoktatási intézményből származó papirra. De meglátjuk, meglátjuk, mert lehet, hogy Győrbe könnyebben bekerülnék, de nem feltétlenül ez a cél. Na majd meglátjuk.
Danival az élet felhőtlen, továbbra is, bár sajnos a recesszió bekopogott nálunk is, szerencsére meg tudjuk oldani az életünket, és minden rendben van, nagyon boldogok vagyunk, éljük a néha nyugdíjas, néha 10 éves néha meg egy átlag házaspári életünket, sok mókával és kacagással, ami gyógyír mindenre :)
nagyon hirtelen most ennyi, egyébként is csak azért vagyok fent, mert felébredtem, láttam fél9, mondom akkor kicsit netezek, aztán nekilátok főzni, Dani felébredt, kicsit visszabújtam mellé, akkor láttam, hogy még csak 7 óra akármennyi van, és a 6órát lazán beflesseltem :)
life is beautiful. :)
