Újabb hét repült el, nem azt mondom, hogy tétlenül, de valahogy úgy vagyok, vagyunk ezzel, mint a hidra levágott fejeivel, hogy amint egy teendőt lehúzhatok a listáról, kettő lesz helyette.
szóval: anyag a ruhákhoz, cipő nincs, a nyaralással még rengeteg teendő van, vásárlás, pakolás, mosás, pakolás, plusz a biztosítás. Hullafáradt vagyok, mostmár lassan krónikusnak csúfolható fejfájásom van.
Viszont a tegnapi családolás a maga nemében jó volt, mi gyerekek, agyerekekkel remekül eljátszottunk, sétáltunk a kis grombókkal, mintha a sajátjaink lennének (Dani-kisgyerek-én kézenfogva), marha jó volt. Dani baromi jól bánik a gyerekekkel, csordultig telt a szívem, ahogy elnéztem őket.
Megkaptuk az első nászajándékunkat, a dísztökök szépen növekednek, a fú zöld, az ég kék, a víz nedves, szeretem a feleségem, ahogy Bruce Willis mondja az Utolsó cserkészben.
Még 6ot kell aludni a nyaralásig.
